Életrajz

Nagy Franciska író (Újpest, 1943. augusztus 21. – Budapest, 2022. április 11.)

Édesapja műbútorasztalos, édesanyja énekesnő volt. 1944-ben bombatalálat érte a házat, amelyben laktak, s a család a vidéken élő nagyszülőknél talált új otthonra. Három testvérével boldog gyerekként nőtt fel. Élményei a Dunántúlhoz fűződnek.

Az általános iskola elvégzése után a pécsi Művészeti Gimnáziumban tanult tovább. Középiskolai tanulmányaival párhuzamosan a Liszt Ferenc Zeneművészeti Szakiskola zongora tanszakát is elvégezte.

Érettségi után az Esti Pécsi Naplóhoz került újságíró gyakornoknak, majd a Magyar Újságírók Szövetségének két éves iskoláját követően évekig vidéki napilapok kulturális rovatának munkatársa. 1967 óta Budapesten él.

Meséi megjelentek a Nők Lapja, a Kisdobos, a Népszava, a Népszabadság, a Szabad Föld és a Dörmögő Dömötör hasábjain, glosszáit, művészekkel készült interjúit a Más Kép magazin, a Magyar Nemzet és a Lyukasóra közölte.

1998-2012 között szerkesztette a Magyar Művészeti Akadémia kiadványait (Akadémiai beszélgetések 1-5. kötetét, Az első tíz év című kiadványt, és az MMA 2002-2007-es emlékkönyvét), valamint az MMA internetes portálját.

2012-től a Magyar Iparművészet című folyóirat munkatársa és hírszerkesztője volt.

1962-ben kötött házasságot Bertha Bulcsuval, egy gyermekük született, Franciska. 1997 óta özvegy.

Munkássága

Az írással már gimnazista korában eljegyezte magát, amikor a Tábortűz című ifjúsági lap külső munkatársa lett. Kötetben először a Roskad a kormos hó, valamint az Aki nem hiszi, járjon utána című szépirodalmi antológiákban jelentek meg meséi.

Első, gyermekeknek szóló önálló könyvét 1978-ban adták ki. Írt gyermekregényt, fantasztikus meseregényt, ifjúsági regényt és ismeretterjesztő gyermekkönyvet.

Fordulatokban bővelkedő, több szálon futó kalandos történetei egyszerre mesék és igaz történetek, amelyekbe a környező világ fonákságait, nemritkán csúfságait is beleszövi. A valóságot és a fantasztikumot humorral ötvözi. Ötletei szellemesek, nyelvi játékai mulatságosak.