Tűzmanó

„- Jó estét kívánok! Elnézést a zavargásért. Nem szóltam volna, de aludni készültem, már csaknem elszunnyadtam, amikor Berci oldalba bökött és megcsiklandozott azzal a nyárssal.

Bernáthék meglepetten bámultak az imbolygó lángemberkére. Mert az még talán rendben van, hogy a lángok alakot formáznak. De hogy ez az alak furcsa, rőzsepattogásra emlékeztető hangon meg is szólal, eléggé hihetetlennek tűnt.”

Márpedig megszólalt. Megszólalt, és megfejtette a cserepek titkát. A dirib-darab cserepekét, amelyeket a népes Bernáth család tagjai gyűjtöttek szepezdi szőlőskertjükben. Egy estén át tart a mese, mégis évezredeket járunk be, miközben megismerkedünk a Balaton-felvidéki táj hajdani lakóival: betyárokkal, halászokkal, íjászokkal, kovácsokkal, fazekasokkal.